Cserépfalu, 2022. 07. 24.
Körzeti találkozó
7.
A szeretet mindent…
Mit jelent itt a „minden”?
Kérdések
2022-19
Kérdés:
1Kor.13:7: [A szeretet] Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. Hogyan értelmezzem a "mindent" szót. Mi fér ebbe? (Gondolok itt a Gyülekezetre és a világra.)
Válasz:
Jól gondolja a kérdező, hogy itt a „minden” nem abszolút értelemben minden. Úgy van ez, ahogy a mindennapi életben is szoktunk beszélni. Pl. „Akkor mindenki hazament”. Ez nem jelenti azt, hogy egy adott időben a világon mindenki, mind az x milliárd ember hazament. A „mindenki” csak egy csoportra vonatkozik, azokra, akikről éppen szó van. Így van ez az említett Igében is.
(Megjegyzem, hogy van olyan Ige, amiben a „minden” tényleg, abszolút minden. Pl. Róm 5:18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre [elhatott] a kárhozat. Itt nemcsak az emberek egy bizonyos csoportjáról van szó, hanem az össze x milliárd emberről.)
Nézzük meg tehát, mire vonatkozik itt a „minden” szó: Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet kapcsán a „minden”-be az tartozik, ami a másik üdvösségére, javára, szellemi hasznára van, ami egyezik az Igével, és az Isten dicsőségére való. Mondok néhány példát.
1. Mindent elfedez. Más szóval: mindent elrejt, titokban tart.
Gyülekezetben:
A testvérem bűnét nem teregetem ki, hanem eltitkolom. De bizonyos esetekben jó, ha nem mindenki elől titkolom el. Olyan esetben, amikor meg lehetne akadályozni annak a bűnnek olyan súlyossá válását, ami neki, és az egész gyülekezet romlására lenne. Ilyenkor sem kell mindenkinek elmondani, csak annak/azoknak, akik hathatósan tudnak segíteni rajta.
A saját bűnömet nem jó eltitkolni. Azt sem kell mindenkinek elmondani, de az Úron kívül jó egy testvérnek is bevallani, hogy világosságra jöjjön.
Amit az Úr cselekedett velünk, azt sem jó eltitkolni: Zsolt 40:11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
A világban:
El kell fedeznem mások bűneit, botlásait, akár hívő, akár nem. Nem jó pletykálkodni. Különösen nem szabad a testvérekről rosszat mondani világiak előtt.
Nem szabad viszont eltitkolni az Úrba vetett hitemet, az Úr iránti szeretetemet, különösen, ha rákérdeznek. Szabad és hasznos elmondani a jót, amit az Úr velünk tett. Szükséges bizonyságot tennünk, amikor az Úr erre alkalmat készít.
2. Mindent hiszen. Nyilvánvaló, hogy a „minden”, amit hiszek, nem vonatkozhat arra, ami a Sátántól, a sötét szellemvilágból jön. Azt nem szabad elhinni.
A gyülekezetben:
Istennek minden szavát, minden Igéjét elhiszem. Ő soha nem hazudik.
A testvéremet szeretem, és elhiszem, amit mond, mindaddig igaznak tartom a szavát, nem kételkedem benne, míg esetleg az ellenkezője be nem bizonyosodik.
A világban:
A hitetlen embereknek már nem mindent hiszek el, ugyanis meg van írva: Zsolt 116:11b és Róm 3,4: Minden ember hazug. Nem mondom neki, hogy hazudik, de magamban nem veszem készpénznek, amit mond. Hazudnak a politikusok, a média, az üzletemberek. Sok hazugság terjed az interneten, mert e világ istene, a Sátán a hazugság atyja, és sok ember átveszi a hazugságot, mert azt gondolja, hogy igaz.
3. Mindent remél. A remény valami jónak, szépnek, üdvösnek a várása, ami majd a jövőben teljesedik be. Hamis a remény, ha eleve nem valósulhat meg, mert az Ige éppen az ellenkezőjét mondja.
A gyülekezetben:
Szeretem a testvéremet, és joggal remélhetem, hogy Isten a szellemi életét előre viszi. Szeretem a testvéreim gyermekeit, az unokákat is, és ezért remélem, hogy megtérnek, üdvösségre jutnak. Remélem, de nem biztos, hogy úgy lesz, mert nekik kell elfogadni J. Kr.-t, és látjuk, hogy a hívő szülők nem mindegyik gyermeke lesz hívő. Azonban az hamis remény, hogy majd a közeljövőben nagy ébredés lesz, és az egész világ megtér. Az Ige ugyanis arról beszél, hogy az utolsó időkben még a hívők közt is lesznek olyanok, akik eltévelyednek a hittől.
A világban:
Az egész világ ugyan nem tér meg, de egyes emberek megtérhetnek. Ezzel a reménységgel hirdetjük az Igét, és teszünk bizonyságot. Az a reménységünk, hogy a nagy jólét után a láthatáron megjelenő a szorult helyzet (pl. a háború a szomszédban, az aszály, a nagy infláció, a drágaság, stb.) alkalmassá teheti az emberek szívét az Ige befogadására.
4. Mindent eltűr. Nyilvánvaló, hogy türelem a rossz elhordozásához kell. Így az a kérdés, hogy minden rosszat eltűr-e a szeretet? Úgy látom, hogy ha az a rossz csak nekem árt, akkor a szeretetem eltűri; de ha másnak is árt, akkor a másik iránti szeretetből igyekszem azt a rosszat kivédeni.
A gyülekezetben:
Az Ige szerint el kell tűrnöm még azt is, ha valaki nekem anyagi kárt okoz. 1Kor 6:7 Egyáltalán már az is gyarlóság tibennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt?
Viszont a gyülekezetben nem szabad eltűrni a nyilvánvaló bűnt és a hamis tanítást. A bűnről: Pl. Korinthusban nagy bűnök voltak, és eltűrték: 1Kor 5:2 És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte.
Hamis tanításról: 2Kor 11:4 Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más szellemet vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
A világban:
Ott sok mindent el kell tűrnünk. Nemcsak az emberek iránti szeretetből, hanem azért is, mert a világot nem tudjuk megváltoztatni. Ján 16:33 E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot. Vannak esetek, amikor szólhatunk a nyilvánvalóan gonosz dolgok ellen, de azzal is számoljunk, hogy ezzel esetleg még nagyobb támadásnak tesszük ki magunkat.
> 0 0 0 <